Pár hete megérkezett a féléves menetrend szerinti vízcsőtörés. Szétázott ismét az általában szétázó fal és a megszokott módon gumicsizmában lehetett csak elzárni a pincében a vizet, bokáig érő hullámokban gázolva. A pincében nincs világítás, viszont vannak falból kilógó vezetékek, ezért már gyakorlottan veszem elő az elemlámpákat és mormolok halkan egy imát, majd rájövök, hogy a gépészeti helyiség zárva van és a közös képviselőnél van a kulcs. A helyzet már ebben a fázisában generál egy jó kis szociális helyzetet az üvöltő alsó szomszéddal és a nem annyira lelkendező közös képviselővel.
Később, ráérő perceimben képregényt rajzolok majd a történetből autista gyerekemnek (aki épp iskolában van), mivel minden lehetőséget meg kell ragadni a szókincsbővítésre, lévén neki ez a leggyengébb területe. Röviddel ezután megérkezik a vízvezeték szerelő, legyen a neve Elemér.
Elemér bont és tör, zúz és aprít. Majd előbukkan a lyuk, melyből a vízelzárás ellenére csordogál a víz. Elemér egy szó nélkül távozik a pince irányába, majd perceken belül a víz ömleni kezd. Mire Elemér visszatér, már kialakítom a technikát, hogy a fürdőszoba kövén terjengő áradat a küszöbmagasság alatt maradjon. Elemér konstatálja, hogy valami nem az igazi és ismét elhalad a pince felé. Végre sikerül a vizet elzárnia. Ekkor megérkezik a fiam az iskolából. Érdeklődően megtekinti a bontás eredményét, én rögtön próbálom a helyzetben rejlő oktatási lehetőségeket kiaknázni: „A bácsi egy vízvezetékszerelő. Megjavítja a lyukas csövet.” A gyermek elvonul laptopozni… Videót kellett volna csinálnom…
Elemér rövidesen végez, kedélyesen beszélgetünk mindenféléről, miközben takarítjuk a sittet. Próbálnék kezet mosni, nincs víz. Elemér ismét megközelíti a pincét és rövidesen jön a víz a csapból. Ezután kiderül, hogy most viszont a wc nem húzható le... Elemér leszalad a pincébe, tekerget. Meg is van az eredménye: a wc működik. Ámde nem jön víz a csapokból… További pár pincekör után mondtam, hogy jó ez így… (Pár óra múlva hazaért a férjem és kinyitotta a csapokat.) Elemér mielőtt végleg a távozás hímes mezejére lépne, közli velem a jó hírt, miszerint az egész csövet cserélni kell, tehát jövőhéten visszatérnek a kollégáival és szétverik a fölöttünk és alattunk lévő lakás fürdőszobáját is.
S lőn, eljött a szétveretés napja. Mivel a fiam zajérzékeny, ezért a nagy zajjal járó karbantartási munkákat mindig olyan napra időzítem, amikor ő iskolában van. Illetve iskolában lenne… De minden egyes ilyen munkánál lebetegszik… Úgyhogy ugyan lázasan és taknyosan, de lelkesen elautózik az apjával Veszprémbe a csőcsúszdás játszótérre, hogy Apa se unatkozzék, hiszen a munka és pénzkeresés oly fárasztó és időrabló tevékenység úgyis. Csúszdázni sokkal kellemesebb.
Csőcsúszdáról jut eszembe, talán térjünk vissza az eredeti témához: víznyomócső!
A víznyomócsöveknek jellege, hogy keresztülmennek a födémeken, tehát a csere következtében kis területen ugyan, de összenyitásra került a lakásunk az alattunk és felettünk lakóéval. Kialakult egyfajta innovatív közösségi tér, legyen a neve kreatívan watertube! Csodás eszközei modern világunknak a közösségi funkciók. Egy autista gyerekkel kiválóan használhatók fejlesztésre.
A csőcsúszdázásban megfáradt gyermekkel pihenés közben megbeszélhetjük, hogy mit főz az alsó szomszéd heveny dohányzás közben (és mit keres a tűzhelye a fürdőszobában???) és miért kiabál a gyerekeivel a felső szomszéd (franciául??). Feltételezéseinket és életmódváltásra vonatkozó javaslatainkat posztolhatjuk a watertube-ra, a tevékenységek lájkolása a wc lehúzásával jelezhető.
A szomszédokkal való következő találkozáskor élő beszédben ellenőrizhetjük eredményeinket, ez a társas helyzet pedig újabb lehetőségeket teremt kisfiam szociális és kommunikációs tudásának gyarapodásához…
