A (majdnem) lehetetlen küldetés, avagy hogyan keressünk iskolát autista gyermekünk számára, ha az oktatási szakértő szerint minden autista olyan, mintha földönkívüli lenne. Örüljünk, hogy nem zöldek.
A történetet Paladino osztotta meg velünk.
Illusztráció: PKlári
Már egy éve jártunk a helyi pedagógiai szakszolgálathoz a fiammal mozgás és kongitív fejlesztésre. Amikor 4 évesen a vezetőtől szóbeli autizmus spektrumzavar diagnózist kapott, első kérdésem ez volt: Hová fog majd iskolába járni? A szakszolgálat vezetője nagyon nyugodtan és határozottan válaszolt: hát ide fog járni, a helyi általános iskolába! Az alapító okiratban benne van az autista gyermekek fogadása, most újítják fel, ne aggódjunk, nem lesz gond.
A fiam ekkor már fél éve járt a helyi állami oviba. Ott tudták a diagnózist, szakértői bizottsághoz is ők küldtek, az ovi utolsó évében már oda járt ki heti 3 alkalommal a fiamat fejlesztő gyógypedagógus. Benne voltunk a rendszerben, hiszen az önkormányzaton keresztül igényeltünk gépjárműadó kedvezményt, közgyógy igazolványt a fiam állapotára való tekintettel. Azt mondhatnám, a helyi összes hivatalos szerv tudott a fiam diagnózisáról.
Az ovi utolsó évében ősszel édesanyám aggódva hívott fel. A helyi testületi ülést nézte a TV-ben, ahol az egyik napirendi pont az iskola alapító okiratának módosítása, az autizmussal élő gyerekek integrálásának törlése volt a cél. A javaslatot benyújtó polgármester elmondta a 12 képviselőnek, hogy olyan ritka „betegségről” van szó, ami a mi járásunkat 20 évente egyszer érinti. Nagyon nagy macera az ilyen gyerekkel dolgozni, és egyébként is, sosem volt valós cél autista gyereket felvenni a suliba, biztos, hogy csak véletlenül került be az alapítóba. Ezt a pechet, hogy pont most jött el a huszadik év…
Vártam egy hetet, hogy megkeres-e az önkormányzat, aki szerint nem is létezik a probléma a településünkön. Persze nem történt semmi, ezért én kerestem meg a jegyzőt és a polgármestert.
Elmondták, hogy végleges a döntés, elindítják a szakértők bevonásával zajló folyamatot, melynek végén nem lesz lehetősége a fiamnak a helyi iskolába járni. Elmondták, hogy tudják, ez esetben az ő dolguk segíteni megfelelő iskolát találni. Fel is ajánlottak három lehetőséget: a megyében két speciális iskola működik, azok bármelyikébe mehet a fiam, igaz, az egyiket preferálják, mert oda biztosítanak kisbuszos bejárást. A harmadik lehetőség a budapesti bentlakásos intézmény volt.
Majd leestem a székről, hogy ezt egy 7 éves gyerek anyukájának egyáltalán elő merik adni. Ezen a ponton kellett egy kis rögtönzött tájékoztatót tartanom az önkormányzatunk vezetőinek. Nem értették, és szerintem a mai napig sem értik, hogy az autizmus nem egy csoport az értelmi fogyatékosságon belül, hanem egy külön jogi kategória. Mint például a mozgásszervi fogyatékosság, vagy a látássérülés. Ahogy közülük sem mindenki értelmi fogyatékos, úgy az autisták közül sem az. Az én fiamnak sincs társult fogyatékossága, így a felajánlott speciális intézmények szóba sem jöhetnek, ott alapkövetelmény a 75 pont alatti IQ. Nem mondanám, hogy meghatotta őket.
Úgy jöttem ki szűk egy évvel az iskolakezdés előtt az önkormányzattól, hogy fogalmam sem volt, hol fog tanulni a fiam. Tudtam, hogy nekem kell iskolát keresnem.
Külön posztot megérne, hogyan utasított el minket a megye összes állami intézménye. Végül egy, a lakóhelyünktől 30 km-re található alapítványi iskola fogadta a fiamat. Az iskola viszont fizetős, nem úgy mint a helyi, állami iskola lett volna. Úgy véltem, ha már 100%-ban megoldottam az önkormányzat feladatát, beiskoláztam a fiam, a bejárását is biztosítom, akkor legalább ők állják a tandíjat.
A kérvényünk elbírálása pont aznapra esett, mikor meghallgatták a pedagógiai szakértőt az alapító okirat tervezett módosításáról. Mi a folyosón hallgattuk, ahogy a szakértő földönkívüli, kooperációra, iskolai közösségben együttélésre alkalmatlannak nevezi az autista gyerekeket és lehetetlennek tartja integrált oktatásukat. Természetesen megszavazták az alapító okirat kurtítását.
Ezek után bementünk a férjemmel és elmondtuk a képviselőknek, hogy igenis léteznek nálunk ilyen ufók, az egyik pont a mi családunkban él. 4 éve tud rólunk mindenki a rendszerben, de most mégis kihúzták a lábunk alól a talajt. Néhány képviselőn látszott, hogy úgy érzik, át lettek verve. Mindenféle ellenkezés nélkül megítélték nekünk a kért tandíj átvállalást. Igaz, összesen 4 hónapra, mert 2013. januárjától az iskolák a KLIK fenntartása alá kerültek.
Győzelemnek éreztük, de ezzel még messze nem volt vége a bürokratikus csatározásoknak. Az elsődleges cél megvalósult, integrált általános iskolába jár a fiam! Most harmadikos, szeret ide járni. Egyéni tanrenddel, de halad az osztállyal, olvasásban angolban előttük, matekban mögöttük.
A KLIK-kel folytatott tandíj fizetésével kapcsolatos ügyintézés szintén megérne egy külön posztot!
Majd legközelebb!
Autista gyereket nevelsz és sérelem ért?
Megbántottak? Nem segítettek? Nem vették figyelembe az autizmust? Nem értenek hozzá? A posztodat az autizmusesmas@gmail.com címre küldd el!
Facebook: itt.
Segítség, ha gondod van: itt.